Szováta – Medve-tó

A világ legnagyobb heliotermikus tava. Sókarszton jött létre 1875-ben. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, ezért Medve-tó a neve. Sótartalma a felszínen 100 g/l, mélyebben ennek a kétszerese, háromszorosa. Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik. A nagy sűrűségű sós víz fölé a beömlő patakok néhány cm-es, kisebb sűrűségű édesvíz-réteget hoznak létre, és ez az üvegházhatás miatt meggátolja a sós víz felszínre kerülését és lehűlését. Vizét meddőség, valamint reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére használják.

A tóban rejlő lehetőségekre először Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos figyelt fel, aki 1900-ban hivatalosan megalapította Felső-Szovátát. Ezért a Medve-tavat először Illyés-tónak nevezték. Az 1902-es fürdőkalauzban már „Illyés-féle Medve-tó”-ként fordul elő. 1910 után már csak Medve-tónak hívták.

Kialakulása után a legmelegebb rétegében 80°C-t is mértek, ám a fürdőzők miatt, valamint a beömlő édesvíz hatására a hőmérséklete egyre csökken. A tavat, hogy visszarendeződjön a sós-édes egyensúly, naponta 2 órát pihentetni kell, ekkor nem tartózkodhatnak fürdőzők a vízben.

A Medve-tó élő víz, mégpedig egy sós talajon élő víz, a talaj állandó mozgásban van, gyakoriak a besüppedések, a földcsuszamlások.

2015. december 30-án fejezte be Szováta Város Önkormányzata a Só útja elnevezésű projektet, amelynek keretén belül tanösvényeket és sétányokat alakítottak ki a Medve-tó körül. A pihenőhelyekkel, kilátókkal, információs táblákkal tarkított tanösvények révén a sós-tavak (Medve-tó, Mogyorósi-, Rigó-, Zöld-, Vörös-tó) és édesvizű tavak (Piroska-tó, „Kígyós-tó”), a Sóspatak-völgye illetve a sósziklákon kialakult bükkös-tölgyes erdők természetvédelmi értékeit mutatják be.

Talán elképzelni sem lehet szebb reggelt, mint madárfüttyre ébredni Szovátán, s a nap első sugarainak kíséretében megmártózni a Medve-tóban, akkor, amikor a víz felül hideg, de lent kellemes melegséggel önti el a lábainkat.