Szász erődtemplomok

A Szász erődtemplomok (15. század közepén összesen 250, ma mintegy 38) az erdélyi szász építészet jellegzetes emlékei. Közülük hét világörökségi helyszín (Nagybaromlak/ Valea Viilor/Vorumloc/Wurmloch; Berethalom /Birthälm/Biertan -SB-; Kelnek/Kellenk/Câlnic -AB-; Prázsmár/Tuartlen/Prejmer; Szászfehéregyháza/Deutsch-Weisskirch/Viscri -BV-; Szászkézd/Kisd/Saschiz -MS-; Székelyderzs -HR-). Legismertebb Szászfehéregyháza 15. századi gótikus erődített temploma. Az erődtemplomok némelyike viszonylag jó állapotban maradt meg vagy felújították (Kőhalom/Räppes/Rupea; Prázsmár/Tartlau/Prejmer; Rádos/Raddeln/Roadeș -BV-), mások elhanyagoltak, romosak (pl. Doborka/Dobrenk/Dobârca -SB-; Szászveresmart/Rotbav/Rothbach).

Az erdélyi szász telepeseket 1224-es Andreanumban a király közösséggé szervezi, és a számukra kijelölt Királyföldön biztosítja kizárólagos birtokjogukat, a szabad papválasztást, az erdők és vizek közösségi használatát, a vámszabadságot és a szabad vásártartás jogát. A szász közösségeket gazdag patrícius családok vezették. A településeken egymáshoz közel lakók szomszédságokba (Nachbarschaft) tömörültek. A Nachbarschaft vezetőjét »szomszédatyának« hívták, feleségét »szomszédanyának«, a tagok egymást testvéreknek szólították, segítségüket »testvéri segítségnek« nevezték”. A szomszédok közötti „testvéri” viszonyt a Nachbarschaft törvényei írták elő. Ha a szomszédság valamelyik tagja kútgémet állított vagy fészert ácsolt vagy bármilyen nagyobb építkezésbe kezdett, a szomszédatya felszólítására a szomszédság minden tagja köteles volt segíteni. Veszély esetén a falvak népessége az erődítménybe menekült és annak tornyaiban őrizték a családok felhalmozott élelmiszereit és vagyontárgyait. (Hajdú Farkas-Zoltán: Székelyek és szászok. A kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az erdélyi szászoknál. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001.)

A szász erődtemplomokat nem csak jellegzetes 15. századi gótikus építészeti stílusuk és a kor hadászati építészetére jellemző védelmi elemeik teszik ma is tanulságos kultúrtörténeti emlékekké, hanem jellegzetes közösség-befogadó struktúrájuk is. Az épületegyüttes úgy volt kialakítva, hogy veszély esetén helyet adhasson a falvak teljes lakosságának, beleértve élelmiszer tartalékaik és személyes értékeik elraktározását is. Ez azt is jelentette, hogy a lakosok személyes tulajdonának felhasználása is a közösség elöljáróinak felügyelete alá került.