Építészet
Az erdélyi városok kulturális emlékei közül azok a legértékesebbek, amelyek a helyi igényeknek, az alkotókészséggel, a szakértelemmel és a „kor szellemével” való ritka találkozásaiból születtek, és így bekapcsolják Erdélyt Közép-Európa, ill. az egész európai kultúra és művészet fejlődésének nagy áramlataiba. Az erdélyi és az európai művészet egyik ilyen találkozása a 19-20. század fordulóján, a szecesszió időszakában volt, amikor a magyar művészetben „egyszerre, egymással párhuzamosan jelentkezett ... az egyetemes art nouveau irányzatának német, francia, angol hatása, az önálló, nemzeti művészet megteremtésének az igényével”. Az építészetben ez a sokféle forrásból táplálkozó törekvés rövid idő alatt a kulturált városi élet minden területét áthatotta a középületektől, a lakásbelsőkig, a kirakatokig és az utcaképig, egyszóval a korabeli művelt polgár „város-esztétikai öntudatá”-vá vált.
Marosvásárhelyen a városi modernizáció döntő szakasza egyértelműen Bernády György első világháború előtti polgármesterségéhez és az építészet szecessziós esztétikai fordulatához kötődik. A város Bernády alatt épült középületei egyszerre jelentik a kort, a stílust és a várospolitikát, konkrétan pedig egy relatíve szűk térben tervszerűen egymás mellé illesztett épület-együttest (a városháza, a kultúrpalota, a nyugdíjbérház és az iparkamara épülete), és néhány különálló városi középületet, amelyek az említett város-esztétikai és urbanisztikai fordulat kifejezői. Mindezek azonban csupán a „homlokzatát” jelentik egy komplex város-szerkezeti átalakításnak és nagyszabású építkezési programnak, amelyben helyet kap a villanytelep, a vízmű, a csatorna- és vízvezetékhálozat kiépítésétől az utcák kövezésén és aszfaltozásán át iskolák, kórházak, téglagyár és középületek építése. Az így véghezvitt városmodernizációs mű rendkívülisége a jellegzetes arculatot adó épületei és a bennük született szellemi-művészi teljesítmények távlatából szemlélve mutakozik meg igazán.
A városközpont arculatmeghatározó épületegyüttese:
A Közigazgatási Palota vagy Városháza (ma Maros Megyei Főispánság, románul Palatul Prefecturii, Piaţa Victoriei 2.) 1905-1907 között épült. Tervezői Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek, kivitelező ifj. Csiszár Lajos (Marosvásárhely). Szerkezete az eredeti tervek szerint: a. szuterén szint: személyzeti lakások, fogda, tűzoltó raktárak és egyéb kiszolgáló helyiségek; b. földszint: hivatalok (rendőrkapitányság, községi bíróság, jövedéki hivatal, mérnöki hivatal, levéltár, könyvtár); c. emelet: a polgármesteri hivatal, díszterem, tanácsterem és eskető terem; d. torony: tűzoltóság őrhelye. Tetőzete színes mázas cseréppel fedett, színes üvegablakait és üvegmozaikjait Róth Miksa festette, bútorzatát Thoroczkai Wigand Ede tervezte. A gazdagon díszített és markáns stílusjegyeket magán viselő épület a Kultúrpalotával együtt a közép-európai szecessziós építészet remekművei közé tartozik, amelyekről számos művészettörténeti elemzés látott napvilágot1. Mi az itt felsorolt középületek esetében az urbanisztikai koncepciót, a művészi stíluselemeket hordozó korszerű épületek és a bennük működő korszerű intézmények közötti szerves kapcsolat igényét látjuk fontosnak.
A Ferencz József Közművelődési Ház, mai nevén: Kultúrpalota (volt Ferenc József, ma Enescu utca 2 sz.) 1911-1913 között épült, Tervezői Komor Marcell és Jakab Dezső, kivitelezők: Grünwald Mór és Grünwald Vilmos és a Schiffer Miksa cég. Gazdagon díszített három emeletes épület, amelynek külső díszítése és belső kialakítása egyaránt kultúraközvetítő szerepének van alárendelve. A tetőt kék, vörös és fehér Zsolnay-cserepek fedik. A homlokzatot és az oldalsó ablakokat Körösfői-Kriesch Aladár színes mozaikjai díszítik, a főhomlokzaton a kőből és bronzból készült szobrok és domborművek a magyar kultúra jeles személyiségeit ábrázolják, köztük a Marosvásárhelyhez kötődő Teleki Sámuelt, Aranka Györgyöt, Bolyai Farkast, Bolyai Jánost és Mentovich Ferencet. Az előcsarnok falának díszítő motívumait és tematikus falfestményeit Körösfői-Kriesch Aladár készítette. Az előcsarnokból nyílik a nagy hangversenyterem, első emeleti részén található a freskókkal, muránói tükrökkel és színes üvegablakokkal díszített tükörterem és az ugyancsak színes üvegablakokkal díszített kis hangversenyterem, harmadik emeletén helyezkedik el a Képtár. A Kultúrpalotában a Képtár mellett ma is működő kulturális intézmények: az Állami Filharmónia, a Városi Könyvtár és a Történelmi Múzeum.
Az egykori Nyugdíjpalota (volt Ferenc József, ma Enescu utca 6 sz.) 1909–1910-ben épült. Radó Sándor tervezte. Kéttornyú szecessziós stílusú emeletes bérház, amelynek tornyait bordó színű mázas cserép díszíti. Közvetlenül a Városháza és Kultúrpalota tömbje mellett. Hogy a tisztviselői kar folyamatos jelenlétét biztosítsa és munkatársait hosszú távon megtarthassa, Bernády tisztviselő telepet alapított, és nyugdíjpalotát építtetett számukra.
Az egykori Kereskedelmi és Iparkamara épülete a Városháza mellett a Kultúrpalotával ellentétes oldalon áll (volt Erzsébet királyné, ma: Primăriei u., 1. sz.). Az épületet és eredeti bútorzatát Toroczkai Wigand Ede tervezte, kivitelezője Váradi Árpád építészmérnök volt. Centrális elhelyezése annak köszönhető, hogy a kereskedelmi és iparkamara fontos szerepet játszott a város és a régió fejlesztésben.
1. Egyebek között: Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep vezető mestereinek tervei a marosvásárhelyi Kultúrpalota számára. Ars Hungarica 1999/2.; Kovács Etelka: A marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzattervei. Ars Hungarica 1999/2; Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely: Difprescar, 2000; Várallyay Réka: Komor Marcell és Jakab Dezső. Budapest: Holnap. 2010; Bede Béla: Magyar szecessziós építészet. Budapest: Corvina,, 2012
