A Vargyas patak mészkőszurdoka

A Vargyas pataka által a negyedkorban kialakított mészkőszurdok a Békás-szoros után a Székelyföld egyik leglátványosabb természeti csodája, tájképi értéke. A Dél-Hargita mélyén levő mintegy 150 millió éves szerves mészkövekből álló hegyvonulat külső és belső részének izgalmas látnivalója ez a hely, melyben nem bárkinek lehet része. A Madarasi-Hargitából hangosan alácsörtető Vargyas-patak átfűrészelte a mélyben elrejtett mészkő-gerincet s a völgy két oldalát 40-50 m magas égbenyúló meredek mészkőszirtek határolják. Benne több mint száz kisebb-nagyobb barlang alakult ki, melyeknek többsége az ősember tanyája gyanánt szolgált. A mélyben még fel nem tárt földalatti búvópatak zúgása lenyűgöző, eltűnő útja (víznyelő) és újra megjelenő feltörése (vízkelet) meglepő látvány, de az a szurdokvölgy környezete, aránylag érintetlen élővilága, emberkéz alkotta maradványai és a hozzá kapcsolódó mondák-történetek is. Állíthatjuk, hogy ebből a szempontból gazdagabb, mint más hazai mészkő-völgyeink. Korszerűsített úton a Kovászna megyei Vargyas községből (11 km), és a Hargita megyei Homoródalmásról makadámúton (7 km) közelíthető meg. Az egész vidék természetvédelmi terület. Felügyeletét a baróti székhelyű Elveszett Világ Természetvédelmi Turista és Barlangász Egyesület vállalta fel.

Története ismert. Udvarhely széknek volt egy 1637-ből származó döntése, miszerint a Kőlikat, a Nagy-barlangot, az azóta Orbán Balázs nevét viselő leghosszabb barlangot az almásiaknak ítélték, fenntartva azt a jogot, hogy vész idején a vargyasiak is használhassák. 1704-hez kapcsolódik az a kuruc kori adat, miszerint a védhelyül szolgáló vidéket és barlangot fegyveresekkel őriztették. 1774-ben középajtai Benkő József tudós pap közli részletesebb leírását egy a hollandiai Haarlemben megjelent munkájában. 1853-ban Kővári László ismerteti Erdély földje ritkaságai c. munkájában. Fekete István megrajzolta a Nagy-Barlang részletes alaprajzát. Ezt közölte Orbán Balázs nagy székelyföldi munkájában, aki azonban főleg a barlangvilág had- és kultúrtörténeti értékeit ismertette. A XX. század elejétől már a barlangkutatók írnak az egész szoros értékeiről Podek Ferenc és Strömpl Gábor az első világháború előtt ismerteti a szoros karsztmorfológiai értékeit, 1921-ben már ismeri a félvilág, leírások jelennek meg róla Párizsban is. 1926-ban meglátogatja Emil Racoviță jeles román barlangkutató is. 1940–44 között a székelyudvarhelyi Haáz Károly és Jodál Károly ismertetik, Kessler Hubert ír róla, Motl Mária feltárja a barlangok egykori, de már kihalt ősemlős világát. Első román nyelvű hazai leírását Traian Orghidan és csoportja közli 1955-ben. Igen gazdag a barlangvilág tárgyi történeti kincse. A felső-paleolitikumtól a középkor végéig ember lakta ezeket a barlangokat,ezt bizonyítják a Homo sapiens csont-maradványai. Az üledékekből előkerült Zsigmond király dénárja s a Kőmál tetején feltárták a magyar feudális állam gyepűvonalát, valamint a XI.-XII. századi Tatárkápolna falait. A hazai néprege-irodalomból ismert a Csala vezér és a Kőlik mondája, miszerint Csala a tatár hadak mozgását szemlélve alázuhant a nevét viselő sziklacsúcsról, s a barlanglakó környékbeliek, amikor már az éhhaláltól rettegtek, lisztből-kőporból hatalmas kenyeret gyúrtak, amit kimutattak a Nagy-barlang ablakán, hadd lássa az ellenség, hogy van amit enni és a kőfallal elzárt barlangban biztonságban vannak.

A Vargyas-szurdok őslénytani, történeti és kultúrtörténeti értékekben felülmúlja a Székelyföld bármely barlang-vidékét. Széchényi nevét szikla őrzi a szorosban, életében meglátogatta Apáczai Csere János, Jókai Mór, Orbán Balázs, Wesselényi Miklós és Erdély több jeles személyisége. Alulírott néhai Dénes István geológus kollégámmal számtalan ismertetőt közöltünk a völgyről. S mert mint egykori barlangkutató ismerem, s akkor írhatok is róla.