A hétfalusi boricatánc

Vad dobbantások a levert havon. Szótlan sikolyok, vérvörös lángnyelvek. Mélyfekete árnyak a szürkületben. Vérfagyasztó maszkok: sastollak, lószőr és disznófogak. Összecsapnak a kardok. „Egy a kettüő, három…” Négyen küzdenek életre, halálra. Szikrát vetnek a kardok. Kongnak a kolompok. Végül a leggyengébb aléltan zuhan alá. „Beliébujt az ördöng!”  S a kardok végighasítanak bőrt, húst, csontot. Csak a halál tisztítja meg a lelket, a testet. Felerősödnek a kolompok. Ősi teremtő erőt idéznek. Hüvelybe a kardokkal: eljött a korbács ideje. Vad csattogások, hogy elűzzék a gonoszt, s idecsalják a jót. Új, erős lelket a feldaraboltba. A korbácsnyél ragasztja össze a testet, gyógyítja be a sebet, s egy utolsó hatalmas csattanás kergeti bele a lelket. A feltámadás isteni csodája. Új élet indul, új hit fakad, melyhez már nem fér hozzá a gonosz. A beavatás megtörtént. A gyenge erőssé, a fiú férfivá vált. „Mostan mán szaladhat, mint a pusztai csitkuó!”

A kukák eme pantomim-játéka zárja a boricát, az ősi hétfalusi csángó férfikörtáncot. Beavató rítus, mágikus cselekvés, szakrális rend. A Nap újjászületésének szimbóluma. Az előkészületek és próbák ádvent karácsonyváró légkörében zajlanak. Régen a téli napforduló idején járták házról házra, s a rítus átnyúlt a farsangba is, Brassó tanácsa azonban egy császári rendeletre hivatkozva 1764. február 6-án betiltotta a boricát, így azután csak titokban járhatták Aprószentek napján. Zajzoni Rab István kihalt szokásként írta le 1861-ben, de napjainkban ismét reneszánszát éli.

A legények fekete vagy fehér posztóharisnyát, szürke vagy fekete szëttërt viselnek. Fejükön báránybőr süveg, melyet színes szalagok, árvalányhaj díszít. Lábukon magas szárú csizma sarkantyúval, zörgőkkel, őrharangokkal felszerelve. Kezükben csákányt vagy lapockát¹ tartanak, melyen sajinka² lobog.

A boricások sorban vonulnak be az udvarra, elől megy a tebe³, a fenyőt tartó legény. A fenyőn aranyozott gyümölcsök csüngnek. Ezt követi a két-három cigány: egy furulyás, egy hegedűs és egy kobzás. Utánuk a boricások serege, elől a két vatáffal⁴. Őket követik a kukák, akik játékukkal igyekeznek megfelelő távolságban tartani a tömeget. Leghátul jönnek a kosarasok és nyáshordozuók⁵, akik a kapott húst, tojást, kolbászt, kenyeret viszik. Ha a házigazda a kisebb házi eszközök közül kint felejtett valamit, és a kuka megtalálta azt, addig nem adja vissza, amíg a gazda egy krajcárral ki nem váltotta. Az összegyűjtött élelemből és pénzből este nagy mulatságot rendeznek. A táncosok a vatáfok irányításával járják a motívumok gyarapodó ismétléséből (egyes, kettes, hármas és török borica) álló, jobbra-balra forgó körtáncukat.

1. A csákány egyfajta díszített bot volt, a lapocka a sulykolóhoz hasonló díszített fadarab.
2. sajinka: selyemkendő fn [Ruh.]
3. tebe: almákkal, szalagokkal feldíszített fenyő a boricánál fn [Ünn.]
4. vatáf: vezér a boricánál fn [Ünn.]
5. nyáshordoz^uó: szerep a boricatáncban fn [Ünn.]