A hétfalusi boricatánc

Megosztás Facebookon
Történelem - Szokások - Hagyományok

Vad dobbantások a levert havon. Szótlan sikolyok, vérvörös lángnyelvek. Mélyfekete árnyak a szürkületben. Vérfagyasztó maszkok: sastollak, lószőr és disznófogak. Összecsapnak a kardok. „Egy a kettüő, három…” Négyen küzdenek életre, halálra. Szikrát vetnek a kardok. Kongnak a kolompok. Végül a leggyengébb aléltan zuhan alá. „Beliébujt az ördöng!”  S a kardok végighasítanak bőrt, húst, csontot. Csak a halál tisztítja meg a lelket, a testet. Felerősödnek a kolompok. Ősi teremtő erőt idéznek. Hüvelybe a kardokkal: eljött a korbács ideje. Vad csattogások, hogy elűzzék a gonoszt, s idecsalják a jót. Új, erős lelket a feldaraboltba. A korbácsnyél ragasztja össze a testet, gyógyítja be a sebet, s egy utolsó hatalmas csattanás kergeti bele a lelket. A feltámadás isteni csodája. Új élet indul, új hit fakad, melyhez már nem fér hozzá a gonosz. A beavatás megtörtént. A gyenge erőssé, a fiú férfivá vált. „Mostan mán szaladhat, mint a pusztai csitkuó!”

A kukák eme pantomim-játéka zárja a boricát, az ősi hétfalusi csángó férfikörtáncot. Beavató rítus, mágikus cselekvés, szakrális rend. A Nap újjászületésének szimbóluma. Az előkészületek és próbák ádvent karácsonyváró légkörében zajlanak. Régen a téli napforduló idején járták házról házra, s a rítus átnyúlt a farsangba is, Brassó tanácsa azonban egy császári rendeletre hivatkozva 1764. február 6-án betiltotta a boricát, így azután csak titokban járhatták Aprószentek napján. Zajzoni Rab István kihalt szokásként írta le 1861-ben, de napjainkban ismét reneszánszát éli.

A legények fekete vagy fehér posztóharisnyát, szürke vagy fekete szëttërt viselnek. Fejükön báránybőr süveg, melyet színes szalagok, árvalányhaj díszít. Lábukon magas szárú csizma sarkantyúval, zörgőkkel, őrharangokkal felszerelve. Kezükben csákányt vagy lapockát1 tartanak, melyen sajinka2 lobog.

A boricások sorban vonulnak be az udvarra, elől megy a tebe3, a fenyőt tartó legény. A fenyőn aranyozott gyümölcsök csüngnek. Ezt követi a két-három cigány: egy furulyás, egy hegedűs és egy kobzás. Utánuk a boricások serege, elől a két vatáffal4. Őket követik a kukák, akik játékukkal igyekeznek megfelelő távolságban tartani a tömeget. Leghátul jönnek a kosarasok és nyáshordozuók5, akik a kapott húst, tojást, kolbászt, kenyeret viszik. Ha a házigazda a kisebb házi eszközök közül kint felejtett valamit, és a kuka megtalálta azt, addig nem adja vissza, amíg a gazda egy krajcárral ki nem váltotta. Az összegyűjtött élelemből és pénzből este nagy mulatságot rendeznek. A táncosok a vatáfok irányításával járják a motívumok gyarapodó ismétléséből (egyes, kettes, hármas és török borica) álló, jobbra-balra forgó körtáncukat.

  1. A csákány egyfajta díszített bot volt, a lapocka a sulykolóhoz hasonló díszített fadarab.
  2. sajinka: selyemkendő fn [Ruh.]
  3. tebe: almákkal, szalagokkal feldíszített fenyő a boricánál fn [Ünn.]
  4. vatáf: vezér a boricánál fn [Ünn.]
  5. nyáshordozuó: szerep a boricatáncban fn [Ünn.]


  • 0.8 Eredetiség

  • 1 Érdekesség

  • 1 Autentikusság

  • 0.5 Népszerűség

( 5 értékelés alapján )








Jelölők

EKE

Erdelyi Kárpát Egyesület