Pityókás házikenyér

A sok krumplival, kovásszal, fatüzelésű kemencében sült, hetekig elálló, “taligakerék” nagyságú pityókás házikenyér jól illeszkedik a nehéz, káposztás, szalonnás, pálinkás erdélyi konyhába.

A jó pityókás házikenyér nem tartalmaz adalékanyagokat és élesztőt, hanem kovásszal készül, így az elkészítési folyamat több időt vesz igénybe, de annál több íz- és zamatanyag keletkezik, és könnyebben emészthető terméket kapunk. A kenyér kiadós, nem morzsolódik, ízletes és ropogós lesz, az átlagos kenyérrel szemben hosszú ideig eláll, megőrizve minőségét és ízét.

Régen az otthoni kenyérsütés mindennapos és hagyományos dolognak számított. Többnyire a maguk termelte gabonából őrölt lisztből sütött kenyeret fogyasztották (esetleg saját terményeiket és szaporulataikat cserélték el kenyér-gabonára). Azt a kenyeret, amit maguk gyúrtak, maguk készítette „titkos” kovászukkal kelesztettek és saját kemencéjükben sütöttek. Rendszerint úgy, ahogy szüleiktől tanulták, helyi szokásaik szerint, őrizve hagyományaikat, megtartva reguláikat és hárítva a rontásokat.

A kenyérhez számtalan hiedelem és szokás fűződik, amik még a 20. században is elevenen éltek. Fontos volt, hogy a kenyér valóban jó legyen, a kelesztés sikerüljön. Ennek érdekében különféle rituálék jelentek meg és a kenyérsütéshez rontáshárító szokások és parancsok kapcsolódtak. Kialakultak például azok a napok, amikor hagyományosan szokás volt és olyanok is, amikor egyenesen tilos a kenyérsütés. Se férfi, se nő nem süthetett egyes babonák szerint, volt, ahol a kovászolást titokban kellett végezni – nehogy valaki rontással vagy szemmel veréssel tönkretegye. Dagasztás után némelyek cuppogtak a kenyérnek, másutt pedig az egyes munkafázisokat vagy tárgyakat különféle varázsigékkel, ráolvasással ösztönözték. A kovászolás, dagasztás, sütés és a kenyérszelés előtti keresztvetés szintén általános volt.

Manapság a kenyérsütés iparrá fejlődött, és ennek ára az, hogy eltűntek a készítéséhez és fogyasztásához kapcsolódó hagyományok, modern kemencéket használnak, laboratóriumokban előállított feljavítókkal, színezékekkel, tartósítószerekkel, műkovásszal próbálják piacosabbá tenni a kenyeret.

A pityókás házikenyér sütése ipari mennyiségben lehetetlen, éppen ezért tud természetes, tápláló, hagyományos kelléke maradni az erdélyi terített asztalnak.

A pityókás házikenyér az erdélyi ízvilág jellegzetes eleme, a kenyérsütéshez kapcsolódó szokások és hiedelmek az erdélyi kultúra szerves részei. Olyan értékek, melyek annyira természetesek, hogy nem is tűnnek különlegesnek. Fontosságát leginkább az bizonyítja, hogy akinek volt szerencséje megkóstolni a nagymamák által sütött házi kenyeret, bármikor fel tudja idézni ízét, illatát, a kenyérsütés hangulatát, rituáléit.