Békászó sas

A békászó sas közepes termetű ragadozó-madár, valamivel nagyobb mint az egerészölyv.

Életmódja, viselkedése eltér attól, amit a közvélemény általában gondol a sasokról. A békászó sas nem állandó madarunk, mint pl. a szirti sas vagy a réti sas, ez a faj hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti. Nálunk csak áprilistól - szeptemberig tartózkodik, de ez számára az év fontosabbik része, hiszen ekkor rak fészket és neveli fel a fiókáit. Az év többi részében vagy úton van Afrika déli része és a költőhelye közt, vagy a telelőhelyén találjuk. Vonulása során több mint 20.000 km-t tesz meg évente, sok ember és sas számára egyaránt veszélyes országon repül át - pl. Szírián, Libanon, Szudánon - és teszi ezt minden évben kétszer. Az utóbbi években újabb akadályok - szélerőmű-parkok épültek a vonuló sasok útvonalán Törökországban, Bulgáriában, de több ezer épült fel Romániában is. A rossz helyre épített szélerőművek komoly veszélyt jelenthetnek a madarakra.

Vonulásuk során a békászó sasok egészen nagy csapatokba verődhetnek össze, egy ilyen csapatban több ezer egyed is vonulhat együtt. A sasok általában nem aktív repüléssel haladnak, hanem a felszálló légáramlatokat kihasználva a siklóernyősökhöz hasonlóan magasra felköröznek, majd siklanak. Ez egy energiatakarékos módja a haladásnak, de csak a szárazföld felett alkalmazható, mert a tenger felett nem alakulnak ki felszálló légáramlatok. Emiatt a békászó sasok, a gólyákhoz hasonlóan, elkerülik a tengereket és ahol nagyon összeszűkül a szárazföld - pl. a Boszporusz tengerszorosnál - az addig szélesebb sávban vonuló madarak összeverődnek, hihetetlenül látványos csapatokat alkotva. Isztambul lakói nem tudják milyen elképesztő látványban lehetne részük - minden évben kétszer - ha figyelnék az eget.

A békászó sas nem kifejezetten agresszív és jellemző zsákmányállatai is kisméretűek. Főleg kisemlősöket fog (mezei pocok, egér), de amint a neve is mutatja nem veti meg a kétéltűeket sem és időnként a rovarok (főként szöcskék, sáskák) is jelentős szerepet játszhatnak a táplálékában. Telelőhelyén - Afrika déli részén - főleg piros csőrű szövőmadarat és termeszeket fogyaszt.

Elterjedését tekintve a békászó sas Európa keleti részén honos, legnyugatibb állományai Németország keleti részén vannak. A romániai állomány jelenleg 2200-2300 költőpárra van becsülve, ami 22%-a a faj teljes Európai Uniós állományának. Ezelőtt 20 évvel még csak 100-200 párra, majd 10 évvel később 500-1000 párra volt becsülve az állomány, de sajnos nem békászó sasból lett több, hanem az utóbbi számolások voltak pontosabbak. Ennek a több mint 2000 párnak a nagy része Erdélyben, ezen belül is főleg Délkelet Erdélyben fészkel.

Erdély ezen részének jellemző ragadozó-madár faja a békászó sas, annak köszönhetően, hogy az itteni táj még mindig egészen természetközeli. Hiszen békászó sas csak ott költ, ahol öreg erdőt talál fészeképítésre alkalmas fákkal és a közelben elegendő táplálkozó-területtel, azaz kaszálókkal, legelőkkel, kis-parcellás szántóföldekkel. Ilyen komplex terület szerencsére még elég sok van az itteni dombvidéken, de már ritkaságszámba megy az ország többi részén.

Számomra ez a dombvidéki, hegylábi táj, ahol a természetközeli mezőgazdaság váltakozik a gyepekkel és a lombhullató erdőkkel jelenti Erdély legszebb arcát és egyben a békászó sas hazáját.