Az 1568-os tordai országgyűlés

Az 1568-as tordai diéta

A világon először itt, ezen az országgyűlésen hangzott el a vallási toleranciára vonatkozó rendelkezés. János Zsigmond, Erdély fejedelme rendelkezésére “az erdélyországbeli három nemzet”, a magyar, székely és szász nemzet képviselői 1568 vízkereszt napján országgyűlésre gyűltek össze Tordán, s január 6-13. között üléseztek.

Az erdélyi reformátusok egy része az unitárius vallásnak nevezett antitrinitárius tanokhoz csatlakozott. Kolozsvárt a magyar evangélikusok püspöke, a szász születésű Dávid Ferenc (eredetileg Franz Hertel) püspök előbb kálvinista, majd antitrinitárius, unitárius hitre tér. Ő János Zsigmond fejedelem udvari papja, s hatására maga a fejedelem is unitáriussá lett. Ekkor mondta ki a tordai országgyűlés a négy vallás – a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius – gyakorlásának jogát, egyenjogúságát. E törvény egyúttal a következő előírásokat is tartalmazza: Nincs államvallás. Habár az uralkodónak hatalma van az egyház felett, de az egyházak között nincs joga megkülönböztetést tenni. Megszűnik egy-egy vallás területenkénti uralma. Azaz, egy településen, egy uradalmon belül mindenki szabadon választja meg vallását, anélkül, hogy ebből valamilyen hátránya származna.. Tiltottá válik a más felekezetűek szidalmazása, a más felekezetű papok gyalázása, erőszakos cselekedetek elkövetése a más felekezeten lévőkkel szemben. Ezt a felekezeti egyenjogúságot a későbbi fejedelmek is tiszteletben tartják.

Az 1568-as országgyűlés döntő mozzanatát egy festmény örökítette meg.

A honfoglalás 1000. évfordulójára a magyar nemzet hosszasan készülődött. A vallás- és közoktatási miniszter 1894-ben azzal a felhívással fordult a vármegyékhez, hogy az évfordulóra festessenek egy-két képet a vármegyében lezajlott emlékezetes eseményről. Torda polgárai lelkes vitába kezdtek az esemény megválasztásáért. A bizottság végül az 1568-as tordai országgyűlés megfestésére írt ki pályázatot.

A pályázatra Körösfői Kriesch Aladár (1863–1920) jelentkezett. A mű a kolozsvári műteremben 1895 őszén készült el. Októberben Budapestre szállította, ahol még apró javításokat hajtott végre rajta. A millenniumi évfordulóra készült történelmi tablókat Budapesten a Nemzeti Szalon képkiállításán mutatták be. A festmény zajos ünneplésben részesült. Az 1896-os országos kiállítás közönsége és kritikusai osztatatlan elismerésben részesítették. Ma a tordai történelmi múzeumban tekinthető meg. A festményt a művész egyik életrajzírójának, Dénes Jenő szavaival mutatjuk be. A kép Dávid Ferencet, az unitáriusok erdélyi vezéremberét az országgyűlés termének közepén néhány lépéssel a trónoló fejedelem előtt állva ábrázolja, amint egyik kezét szívére teszi, a másikkal az ég felé mutat és az ülésező rendek előtt kimondja: „A hit Isten ajándéka.” Mindenki feszült elragadtatással vagy megdöbbenéssel hallgatja szavait, néhányan felemelkednek ültükből, feléje sietnek. A kép szerkezete egyszerű és könnyed; a szereplők ritmikusan tagolt csoportjai között mintegy vertikális architektonikus hangsúly, a valóságos képközéptől kissé balra, középütt áll a főszereplő, Dávid Ferenc ősz, öreg, de a hit erejétől felrázott, szinte felemelkedő alakja.