A torockói Székelykő

A Torockóra irányuló figyelem már Orbán Balázst megelőzően megnő. Szatmári Papp Károly 1841-ben, Maszák Hugó 1859-ben, ismételten 1865-ben hívja fel rá az országos figyelmet. Nemes Ödön 1866-ban „regényes utazást” ígér az ide látogatóknak, majd három év múlva a „toroczkói várromokat” mutatja be turisztikai látványosságként. Mind a két világháború között, mind a világháború után megmarad a leglátogatottabb településnek. Népszerűségéhez nagymértékben hozzájárultak a bányavárosról készült szépirodalmi alkotások. Jókai Mór Egy az Isten (1877), Gyallay Papp Domokos Vaskenyéren (1926), Ignácz Rózsa A torockói gyász (1959) című regénye a viharos, megpróbáltatott és hősies történelmi múltat örökíti meg.

Bányászata révén korán jelentőségre tett szert, s szabad városi rangot vívott ki magának. A környék földjeit birtokló Thorockay család 1659-ben királyi rendelettel jobbágyokká tette a város lakóit. A hatalom által pártolt Thoroczkay család és a város közötti véres összetűzésre 1702. november 17-én került sor, s a bányászok megfélemlítésével ért véget. Orbán Balázs tudomása szerint a torockói házak ablakkereteit azóta festik piros színűre. A város békés élete ettől kezdve viharossá változott. 1704. március 15-én Tiege osztrák tábornok rohanta meg a kuruc-érzelmű települést, embereket gyilkolt le, a templomot feldúlta, a várost felgyújtotta. 1784-ben Horea katonái árasztották el a várost. A férfiak derekasan kivették részüket az 1848–49-es szabadságharc küzdelmeiből. Az otthon maradott nemzetőrök pedig hősiesen küzdöttek meg a Nagyenyedet, Felvincet és Torockószentgyörgyöt feldúlt román csapatokkal. A szabadságküzdelmek hozták el a földesúri terhek alóli felszabadulást is. A várost 1870-ben tűzvész pusztította el. A főtéren található kőházak a tűzvész után épültek fel.

A város lakói nagy mennyiségben hoztak felszínre és dolgoztak fel vasércet, s kisebb mértékben bányásztak ezüstöt, aranyat és ónt is. Lakosai unitárius vallásúak. Temploma 1670-ben épült. A központban található ortodox templom 1938-ban épült. Az évszázadok során a gyülekezetből négy erdélyi püspök emelkedett ki. Kriza János folklórgyűjtő és unitárius püspök szintén itt töltötte gyermekéveit.

Torockóra a Székelykő, a község épületei, temploma, múzeuma, a lakosok látványos öltözete, a sziklasírba temetkezés, a tavaszi farsangtemetés évente számtalan turistát vonz.

A Székelykő Torockó és Csegez között magasodó szikla. Két csúcsa a Lajos csup (csegezi Geszteg) és a hidasi Geszteg, amelyek között a Nagyárok (Székelyvár árka) nevű ösvény kapaszkodik a sziklákra. Az egyedüli hely a világon, ahol a nap kétszer kel fel: miután keleten felemelkedik az égre, a csegezi Geszteg eltakarja, s innen bukkan elő másodszor. A hidasi Geszteg oldalában található a tatárok elől menedéket biztosított Csegezi lyuk, Csepegővár elnevezésű barlang. A Székelykő harmadik csúcsa a Vársziklája (Várhegy), amelyen hajdan a székelyek vára, a Székelyvár büszkélkedett, amely 1253-ban épült, s az 1600-as évekig háborúk idején menedéket nyújtott a székelyeknek.