A szilágysomlyói Báthory-várkastély

Sárkányok nem csak Középföldén vagy a Trónok harcában léteztek, hanem nálunk, Erdélyben is. Legalábbis a Partiumban, a Kraszna és a Berettyó folyó mentén, a Magura hegységben biztosan. Itt az erdők, hegyek nevei is segítik a sárkányokat, a Berettyótól nyugatra húzódik például a Réz-hegység. Arany- meg ezüst erdőről nem tudok, csak a gepidák mesés aranykincséről, ami Somlyón került elő. Márpedig ha kincsek hevernek a hegyek gyomrában, tudnivaló, sárkány él a közelben.

Bátor vitéz is tudta ezt, megkereste, és ádáz harc árán legyőzte a hegyen élő gonosz sárkányt. Három fogát kitépte, és címerébe helyezte, amit később a Báthoryak büszkén viseltek. Nem csoda ezek után, hogy a Báthoryak olyan jól érezték magukat Somlyón, hogy két várat is építettek: egyet a hegyekbe, majd később egyet a város piacára.

Ha az ember manapság körülnéz Somlyón, és tekintetét a szocreál tömbházak fölé emeli, nem csodálkozhat, hogy miért választotta fészkéül a fejedelmeket adó család éppen ezt a helyet már az 1300-as évektől. A Magura itt a leglátványosabb, a város fölé emelkedve uralja, de védelmezi is lakóit, amint egy jó fejedelemhez illik. Magányos hegy, messze kiemelkedik a többi közül, aminek lábánál a Kraszna kanyarog.

A vár a posta és a rendőrség épülete között található, a gyönyörű fekvésű katolikus és a református templom közelében, és nem messze Észak-Erdély legimpozánsabb (és Holokauszt-múzeumot működtető) zsinagógájától.

A Báthoryak 1592-ben építtették meg olasz mesterekkel a négyszögű, sarkain bástyákkal ellátott várat. Ahogy említettem, volt még egy váruk, fönt a Magurán, azonban azt pár évvel korábban a törökök földig rombolják, és Báthory István úgy dönt, a város védelmére talán ildomosabb a város szívében fölhúzni egy komoly fallal megerősített menedéket. A várnak és lakóinak mozgalmas élet adatott. Először Basta serege járt itt, aztán a kurucok jöttek, majd jóval később maga Bem is megfordult Szilágysomlyón, seregei élén.

A kerek bástyák látványa gyerekkorom óta elkísért. Amikor kisiskolásként az Egri csillagokat olvastam, a somlyói vár bástyáit láttam magam előtt. Aztán úgy alakult, hogy a középiskolámat Szilágysomlyón végeztem. Akkoriban, a kilencvenes évek végén, aki lógni akart óráról, a vár udvarán nyugodtan el tudott bújni az avatatlan tekintetek elől. De ide gyűltek össze az ingázó diákok is délutánonként, ha még volt fél órájuk a busz indulásáig. A várfal egyre romlóbb állapotát nem volt nehéz észrevenni, a bástyák és a főkapu omladozó kövei, homlokzata málló vakolatának látványa nem sok jót ígért. De még így is vadregényes látványt nyújtott. Nem is sejtettem, hogy mekkora szerencsében van részem, hogy az udvarán lehetek, hiszen jelenleg nem látogatható, és ez elég régóta tart. Rehabilitálása egyre késik, a szokásos bürokratikus és akadékoskodó játszmák nem kedveznek neki. Talán ha egy sárkány előbújna a Magura árnyas oldaláról, talán akkor történne vele valami csoda.