A székelyderzsi templomerőd

Az erdélyi szászok és székelyek által emelt, védelem céljából falakkal körülvett, esetenként tornyokkal megerősített szakrális építményt erődtemplomnak nevezik. Az alacsony kőfallal körülvett templomok közül csak azok tekintehetők erődítettnek, amelyek lőréses cinteremfallal rendelkeztek.

Udvarhelyszék talán leglátványosabb és legtöbb részletében épségben megmaradt műemléke. Jól nyomon követhető építéstörténete, díszítései, műrészletei okán a művészettörténeti szakirodalomban a régió legtöbbet emlegetett temploma. Lenyűgöző arhitektúrája, pompás freskói és a közösség gasztrokulturális kínálata méltán emeli Erdély közkedvelt turisztikai célpontjai közé.

Székelyderzs Tamás nevű papja már az 1334-es pápai tizedjegyzék szerint adót fizet, a templom építésének korai szakasza a 13-14. sz. fordulójára tehető. A kibővített templomhajó falára 1419-ben kerülnek a kvalitásos falképek, ezt követően a Petki család támogatásával gótikus stílusban építik át a templomot. Az elkülönülő, nyitott fedélszékes, lőrésekkel ellátott harangtorony szintén a védelmi rendszer részét képezte. 1605-öt megelőző években a templomot idegen hadak feldúlják, részben elpusztul. A következő évtizedekben elvégzett nagyméretű felújítási munkálatok során alakul ki a ma is látható saroktornyos védelmi rendszer: az unitárius templom jelenleg öt bástyát és harangtornyot magába foglaló négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A hálóboltozatos mennyezet fölé védekezési technikák bevetésére alkalmas emelet épül, amely a hajóra és a szentélyre egyaránt kiterjed. A 18. század folyamán a templomerőd fokozatosan elveszíti védelmi jelentőségét, a saroktornyokat cseréppel fedik, elbontják a falakon körbefutó védőfolyósót (gyilokjáró), melynek helyén raktárhelyiségeket (szín) alakítanak ki. Itt helyezték el az értékesebbnek ítélt dolgokat, közösségi ingóságokat, mint például: textíliák, gabona, bor. Hitelesített gabonamérő vékások (20 l) és félvékások ma is megtekinthetőek. A szalonnát, sonkát, kolbászt mind a mai napig a tornyok tetőterében tárolják – ez a gyakorlat a köréje épülő szokásrenddel önmagában is látványosság.

A templom falképeit Huszka József tárta fel 1887-ben, az elmúlt években magas színvonalon restaurálták. A déli oldalon látható három püspökszent, Szent Mihály páncélos alakja, valamint Saul (Pál apostol) megtérése. A hajó északi falán a Szent László legenda közismert jelenetei figyelhetők meg: ütközet, kunok üldözése, párviadal, a kun lefejezése és a pihenés. A háttérkép is míves kiképzésű: sötét alapon csillagszerű virágszirom motívumokat mutat. A szentélyt ugyancsak falképtöredék díszíti, és külön figyelmet érdemelnek a címeres gyámkövek. A templom elfalazott ablakában 1419 előttről származó rovásírásos tégla került elő, a szöveg egyik lehetséges megfejtése: Miklós derzsi pap

Az épületegyüttes 2006 óta az UNESCO világörökség része.

Nekem a fentiek mellett azért kedves, mert nem botlik bele a turista, gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el. A kolbászokat meg kell nézni, kóstolni – de ehhez célszerű bejelentkezni a papilakon.