A mocsári kockásliliom vagy kotuliliom

A liliomfélék (Liliaceae)  családjának kockásliliom (Fritillaria) nemzetségébe tartozó növényfaj. Gyakran nevezik egyszerűen csak kockásliliomnak.

10-25 cm magas hagymás, évelő növény és mérgező alkaloidokat tartalmaz. Virágai április-május környékén tulipánra emlékeztetőek, néha párosával fejlődnek, bíbor vagy rózsaszínűek, néha fehérek.

Optimális élőhelyét a nedves rétek képezik. Mint környezeti paraméterekre érzékeny indikátorfaj, kiválóan alkalmas természetes élőhelyek állapotváltozásának jelzésére. Fontos a természetvédelem számára, gyakoriságának megváltozásával, felhívja a figyelmet a teljes ökoszisztéma sérülékenységére.

Az IUCN Vöröslista kategóriái szerint a kockásliliom sebezhető (Vulnerable) státuszban van Romániában és Ukrajnában, veszélyeztetett (Endangered) Magyarországon és Svájcban, kritikusan veszélyeztetett (Critically Endangered) Szlovákiában, kihaltnak tekintett (Extinct) Csehországban és Belgiumban.

A kockásliliom nevét és latin nemzetség- és fajnevét virága pártájának feltűnő mintázatáról kapta: felszíne a sötét bíbortól a halvány rózsaszínig különböző árnyalatokkal kockázott. A párta mintázatára utalva kockás kotuliliomnak, kockaliliomnak is nevezik. A liliomfélékhez tartozására utalva kotuliliomnak, vadtulipánnak és fekete tulipánnak is nevezik.

Bár a romániai szakirodalom is ritka növényként tartja számon, néhány éve eltűnőben lévő fajként emlegették, országos szintű törvényes védelemben a faj csak úgy részesült, hogy egyes élőhelyeit védett emlékparknak nyilvánították. A kockásliliom, veszélyeztetett fajnak számít, jelen van mind az európai, mind a romániai vörös listákon.

Deményháza és Búzaháza közötti szakaszon a mocsári kockásliliomot mintegy 25 hektáros területen szép számban lehet megcsodálni, talán Erdély legnagyobb kiterjedésű populációja.

A Búzaháza melletti populáció virágzásának idején felejthetetlen élményt nyújt az odalátogatónak. Május elején a nedves réten nagyszámban jelenik meg a kockásliliom és nem csak az odalátogatókat vonza a természeti csoda, hanem a porzást elvégző rovarokat is. Igaz sok türelem és kitartás – na meg a vizes réten feküdni - kell egy ilyen jellemző kép elkészítéséhez, de az élmény mindenért kárpótol. Ennek a rétnek a megőrzése és az utánunk következő generációk számára való megőrzése kell legyen mindannyiunk kötelessége: természetszerető embereknek és természetvédőknek egyaránt.  

Szöveget írta: Dr. Farkas György, Sapientia EMTE, Kolozsvár