Építészet
A főtéri Bánffy-palota, a mai Kolozsvári Művészeti Múzeum székhelye a város méltán egyik legismertebb történeti épülete. A losonci Bánffy család ősei a XIII. században tűnnek fel az okleveles forrásokban, Erdélyben a XIII-XIV. században szereztek birtokokat, griffes címerük az általuk patronált XIV. századi szászrégeni evangélikus templomban jelenik meg először. A Bánffy név a família egyes tagjainak báni méltóságára vezethető vissza.
Az első gubernátor, Bánffy György szerzett meg a mai palota helyén három polgárházat, s ez az egyesített parcella 1763-ra bővült arra a méretre, amely már alkalmas volt a jövendő gubernátor Erdélyben páratlan reprezentatív céljainak megvalósítására. A palota 1773 és 1786 között épült fel Johann Eberhard Blaumann (1733–1786), böblingeni (Németország, Baden-Württemberg tartomány) származású kőfaragó és építész tervei alapján. Blaumann 1756-ban tűnt fel Nagyszebenben, ám nem tartozott a sűrűn foglalkoztatott mesterek közé. Kudarcai ellenére Bánffy György pártfogoltja lett, és az ő indítványára alkalmazta 1770-ben a szebeni tanács városi építőmesterként. Komolyabb megbízatását ebben a funkciójában sem ismerjük. A gubernátor mégis vele terveztette meg az 1770-es évek elején kolozsvári „házát”, és 1774 januárjában már alá is írták a kiviteli szerződést, mely a megrendelő alapos építészeti tájékozottságáról is tanúskodik, hiszen meghatározta, hogy a főhomlokzat a római, a belső udvar pedig a jón építési rend szellemében készüljön. Külön kitért a helyiségek lefedési módozataira is. Blaumann jövedelme 12000 rajnai forint, 200 veder bor és 50 köböl búza volt, egy vagyon az évi 200 forintos szebeni évi fizetésével szemben. A mesterek bére azonban őt terhelte.
Érdekes adat, hogy a hatalmas palota számos helyiségét már elkészülése után bérbe adták, a földszint utcai helyiségei pontosan ebből a meggondolásból különálló ajtókkal épültek üzlethelyiségek számára. A gubernátor fényes lakása a főtéri szárny emeletén kapott helyet, tájainkon páratlan életmódjáról az író-arisztokrata Jósika Miklós mesél emlékirataiban, de levéltári források is tájékoztatnak a seregnyi szolga fizetéséről, ruháztatásáról. A palota bővelkedett magas rangú vendégekben, 1817-ben a gubernátor az Erdélybe látogató I. Ferenc császárt (1792–1835), és feleségét, Karolina Augusztát fogadta, de vendégeskedett itt Miksa főherceg is. A palotában kétszer járt Ferenc József császár és király, 1852-ben és 1887-ben. Végrendeletében (1822) Bánffy György gyermekeire hagyja a palotát, ám inti őket további helyiségek bérbe adására is: „Hogy pedig a kolosvári nagy házomnak jövedelme lehessen, az abban levő szobák és alkalmatosságok osztassanak és alkalmaztassanak apróbb szállásokra, oly végett, hogy azok más privátusoknak is ki adathassanak …"
A palota tervéhez Blaumann Bécs vagy a királyi Magyarország mostanáig ismeretlen palotáját vagy palotatervét használhatta modellként és okkal feltételezhetjük Bánffy György aktív részvételét is a tervezésben. Blaumann négyzet alakú belső udvaros téglalap alaprajzot alkalmazott szabályos palotahomlokzatokkal. Az emeletes palota a Főtér keleti során emelkedik, főhomlokzata nyugatra néz. A nyugati és a keleti szárnyakon két sorosan futnak a termek, az oldalszárnyakon egyetlen tengelyben. A palota mögött kapott helyet az istálló, a kocsiszínek és személyzeti lakások.
A tizenöt tengelyes díszes főhomlokzat ívelt alaprajzú középrizalittal rendelkezik, amely a kompozit oszlopos erkélyt (loggiát) tartja. Az erkély nyílásai közé kerültek a császári látogatások emléktáblái. A belső udvart a földszinten árkádsoros, az emeleten ión oszlopsoros külső folyosó keretezi, kőből faragott mellvéddel. Az emeleti ajtó- és ablakkeretek zárókövein a griffes Bánffy-címer jelenik meg. A főtéri szárny pincéje máig őrzi a korábbi polgárházak pincefalait. A hatalmas pince hajdanán a Főtérről is megközelíthető volt két hosszanti pincegádoron keresztül. Igen reprezentatív a két pillérsorral osztott árkádos nyugati kocsibehajtó, ahonnan a széles főlépcsőház nyílik. A földszinti termek csehsüveg- vagy fiókos dongaboltozatainak nagy részét újraépítették, akárcsak az északi galéria pilléreit. Az emeleti mennyezetek is számos átalakuláson mentek át. A Bánffy-lakosztály hatalmas helyiségei a főtéri szárny emeletén találhatóak, impozáns díszei, a falburkolatok, a supraportás ajtókeretek, a lunettás ablakbélletek, a tükrök és az ajtó- és ablaktáblák ma is helyükön vannak. Az 1960-as években bevezetett központi fűtéssel feleslegessé váló kályhák helyét a stukkódíszes kályhafülkék jelzik. A palota berendezése nyomtalanul eltűnt, egyetlen emléke a Bánffyak extravagáns életmódjának egy hatalmas griffel díszített aranyozott lovas-szán, mely a raktárak mélyén hever.
Forrás: lexikon.adatbank.ro
