A csíksomlyói Mária-szobor

A Kárpát-medence legismertebb Mária szobra a csíksomlyói kegytemplomban áll, a ferences rend felügyelete alatt. A Napbaöltözött Asszony alakjában megjelenített Máriát napsugárkoszorú övezi, lába alatt a földgömb, a holdsarló, feje körül csillagkoszorú. Bal karjában az áldást osztó gyermek Jézus, jobbjában királynői jogar.

A juharfából készített alkotás 253 centiméter magas, maga Szűz Mária alakja 191 centiméter. A szobor nem tartozik a kolostor eredeti berendezéséhez, származása pontosan nem ismert. Az 1510-es években készülhetett erdélyi műhely termékeként. Minden valószínűség szerint, egy (nagy)városi környezetben működő templom késő gótikus szárnyas oltárának főalakja volt.

A közelmúltban UV lámpás és endoszkópos vizsgálatot végeztek a szobron, mely során tanulmányozták az üreges belső részt, illetve a külső felületet. Kiderült, hogy a szobor nem egyetlen fából készült, hanem több összetoldott részből alkották meg. 

A kegyszobor első csíksomlyói említésével egy 1621-ben följegyzett leltárban találkozunk. Ekkor mellékoltáron állt, az 1661-es tatárbetörés és pusztítás utáni visszarendeződés során kerülhetett az új főoltár közepére.

A Boldogságos Szűz szobrát az új templomépület 19. század közepén készült oszlopos, baldachinos oltárának központi részén helyezték el. Föléje az Atya Isten, míg két oldalra Szent István és Szent László királyok szobrai kerültek. A korábbi kompozícióval ellentétben a koronát tartó angyalokat mellőzték, magát a koronát Mária fejére helyezték. A szobrot az idők folyamán öltöztették, székely katolikus főúri családok felajánlásával értékes ékszerekkel díszítették.

A 17. századtól kezdődően az írott forrásokban többször említik a szobrot, feljegyezve az imához, Mária közbenjárásához köthető csodákat. Erről tanúskodnak a főoltár két oldalán elhelyezett fogadalmi tárgyak és hálatáblák. A zarándokok a hagyomány szerint Máriához fohászkodnak, majd a szobor lábához érintik ruhájukat, kegytárgyaikat, hogy áldásában részesüljenek. Tiszteletének napjainkban is élő megnyilvánulásai között a pünkösdszombati búcsú a legismertebb.

A szobor legismertebb legendája az 1661-es török-tatár dúláshoz fűződik, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, de a kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér el akarta szállítani az értékesnek vélt alkotást, de a szekér egy idő után – később tolvajos-nak nevezett tetőn – olyan nehézzé vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni. A tatár vezér bosszúból kardjával megsebezte a Szűzanya arcát, nyakát, de karja ezt követően megbénult.

1704-ben a kuruc-labanc zavargások idején a szobrot Nagysomlyó hegyére menekítették. Amikor 1758-ban a tatárok óriási pusztítást végeztek Moldvában, a ferencesek elővigyázatosságból a Mária-szobrot és a templom értékesebb felszerelését befalazták. A 20. századi háborús körülmények között, 1916-ban és 1944-ben, megőrzés végett Kolozsvárra, a ferences kolostorba szállították. A szobrot 1960-ig öltöztették. A Jézuska ruhái a templom gyűjteményében találhatók.

Önmagában az is csoda, hogy fél évezrede ténylegesen a végeken megőrződött, emellett a lábánál tett /nem sok/ fogadalom, kérés esetemben bevált.